Tragédia a hegyen

Arold Peter

Egyetlen dolog ami nem fér a fejembe Suhajda Szilárd hegymászó tragédiájával kapcsolatban.

Nem tilos a biztonsági oxigén használatra, ha érzi végkép szüksége lesz rá. Volt már ilyen. Bár a súlya kb. 4 kg, így az adott körülményben komoly súlyfelesleg lehet, de az élet megmentésére tökéletesen megfelel. Nem élt vele. Ha megtette volna, most még élne.

Olvasva a szakirodalmat a csúcstámadás legnagyobb ellenfele az oxigén hiány, ami beszűkült tudatállapotot, szinte halálközeli élményt jelent, hiszen a szükséges oxigén csupán egynegyede van jelen a szervezetben, ami egy haldoklónál „megszokott”.

Tehát elmondhatjuk, hogy Szilárd már szinte félig halott volt, amikor az utolső 50-100 métert kellett volna megtennie.

Nagy valószínűséggel agyi ödémája is volt már az oxigén hiánytól ami miatt döntései megkérdőjelezhetők.

Az is lehetséges, hogy felért a csúcsra, de a visszaereszkedés már nem ment neki.

Ereje és az oxigénje elfogyott bár még mozgásképes volt – ezért csúszhatott be esetleg a sziklák közé – de fellálni már nem tudott.

Amit fontos tudni arról, hogy miért nem igyekezett a segítségére senki, akik úgymond elmentek mellette:

Azért, mert íratlan szabály, hogy amennyiben a bajba jutott mászó képtelen a járásra ott kell hagyni, hiszen azzal a saját, illetve mászó társait veszélyezteti. 10 esetben 10 alkalommal ott is hagyják.

Ezt Szilárd és mindenki más tudta, aki ebbe a szűk körbe tartozik.

---

• „Színes angol-magyar példamondatok” – Miért érdemes online nyelvet tanulni 2. rész
• Miért jobb cserepalackos ásványvíz?
• Egy nem minden napi pillanat
• Még sem az lesz, mint amit ígértek
• Ad le a voksod!