Kossuth temetése – pontosan 130 évvel ezelőtt temették el Kossuth Lajost

1894. március 20-án este 11 óra előtt 5 perccel a „Nagy Száműzött” szemei örökre lecsukódtak. Öt perccel később a távíró elküldte Magyarországra az üzenetet, amely gyászba borította a nemzetet.

Az állami szertartással szemben Ferenc József tiltakozott, míg a nemzeti akaratot képviselő, a Függetlenségi és 48-as párt vezette baloldali ellenzék nemzeti hősnek járó, teljes körű állami pompával, sőt emléktörvénnyel járó díszceremóniát akart. E két határozott álláspont között kellett lavíroznia az ország és a bécsi udvar támogatását eddig egyaránt élvező kormánynak.

Kossuth Lajos, a 19. századi magyar szabadságharc és forradalom egyik legjelentősebb alakja, 1802. szeptember 19-én született és 1894. március 20-án hunyt el Turinban (Torinó), Olaszországban. Bár Kossuth a magyar történelem egyik legnagyobb hatású személyisége volt, az őt körülvevő politikai helyzet bonyolult volt, különösen halála és temetése kapcsán.

Kossuth halála után kialakult helyzet jelentős nemzetközi és belpolitikai figyelmet kapott. Az osztrák-magyar monarchia idején, amely ideológiai és politikai szempontból ellenségesen viszonyult Kossuthhoz és a szabadságharc eszméihez, Kossuth temetése kényes kérdéssé vált. A magyar nemzeti mozgalom számára Kossuth emlékezete és öröksége fontos szimbólum volt, amely kifejezte a függetlenség iránti vágyat és az ellenállás szellemét.

Kossuth 1894. március 20-án hunyt el Torinóban, Olaszországban, és március 30-án indult el a koporsóját, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat Magyarországra. A vonatot és a gyászmenetet nagy tisztelet és gyász kísérte az út során, amely Ausztria területén csendőri felügyelet mellett, éjszaka haladt át, míg Magyarországon több százezer, sőt, az egyes becslések szerint akár egymillió gyászoló kísérte utolsó útján. A temetés 1894. április 1-jén, Budapest város díszpolgárához méltóan zajlott, ahol a gyászmenetet hatalmas tömeg kísérte a Magyar Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőig​ (Wikipédia, a szabad enciklopédia)​​ (24.hu)​.

A temetés körüli események nem voltak konfliktusmentesek. Ferenc József király és a bécsi udvar tiltakozott az állami szertartással szemben, amely a nemzeti akarat és az ellenzék által hősi dísztemetést és állami pompát követelt. A konfliktusok ellenére, a királyi tiltások és a kormányzati döntések ellenére a magyarok méltó módon búcsúztatták Kossuthot, ami utcai összecsapásokhoz és tüntetésekhez vezetett Budapesten, ahol a gyászolók követelték Kossuth hősi elismerését​ (24.hu)​.

  Páratlan fotó dokumentációval illusztrált napló került elő a Don-kanyarból

Kossuth Lajos végül a Fiumei Úti Sírkertben kapott méltó nyughelyet, ahol mára az ország legnagyobb mauzóleuma található, amely az ő emlékét őrzi. A mauzóleum 1903 és 1909 között épült fel, és 1909. november 25-én helyezték el benne Kossuth Lajost, feleségét, húgát és lányát. A síremlék több kárt is szenvedett a történelem során, de több felújítás után ma is áll, mint a magyar nemzeti örökség jelentős része.

Kossuth Lajos temetése így nem csupán egy személy végső búcsúztatása volt, hanem egyben a magyar nemzeti identitás és a történelmi emlékezet megnyilvánulása is. Az események körüli politikai és társadalmi dinamikák rávilágítottak arra, hogy Kossuth öröksége tovább él a magyar nép emlékezetében, mint a szabadság és az önrendelkezés jelképe.

Címlapfotó: Magyar Nemzeti Múzeum Kossuth Lajos felravatalozásakor. (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)


Megosztom

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .