Remélem szerencséje van

Arold Peter

Olvasva a napi média híreket Suhajda Szilárd hegymászó kibontakozó tragédiájáról, inkább nem megyek a végkifejlet elé, hiszen létezik szerencse.

Természetesen mindenki bízik abban, hogy hegymászónkat megtalálják és minden megy tovább a maga útján, de erre sajnos egyre kevesebb a remény. Itt nincsenek találgatások, itt kőkemény tények vannak.

Suhajda Szilárd úgy döntött oxigén palack nélkül egyedül hódítja meg a világ tetejét és tisztában volt minden kiszámítható végeredménnyel.

Olvasva a híreket, hallgatva a rádiót, a riportokat amit a háttérrel készül, átérezve a feleség és egyben a kommunikációért felelős személy mondatait, teljes mértékben megértem, hogy egy ember miért vállalkozik arra, hogy olyan dolgot tegyen meg, amit az emberiség 2% ért el, eddig.

Miért akarta? Miért nem mentek oda segíteni a többi csapat segítői, amikor látták, hogy nincs minden rendben? Miért nem működik a GPS pont akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá?

Miért? Ez egy ilyen sport. Ezért hívják extrémnek.

Suhajda Szilárd ott volt néhány méterre attól, hogy egyedüli magyarként egy olyan világra szóló tettet hajtson végre, amihez kevés van fogható.

Most pedig bízzunk, hogy ez néhány óra múlva, csak egy történelem lesz és megtalálják ott fent a világ tetejétől néhány méterre, életben.


Megosztom