Páratlan fotó dokumentációval illusztrált napló került elő a Don-kanyarból

Megosztom

Hadtörténeti kuriózum lehet az a 120 darab színes, jó minőségben retusált és digitalizált, publikálás előtt álló felvétel, amely 45 év lappangás után került elő.

A képeket Wágner Levente tartalékos mérnök hadnagy 1942. szeptember 10. és 1943. február 19. között készítette a doni front hátországában a 2. magyar hadsereg katonájaként. A tiszt naplóját a szerző unokája, Rózsahegyi Barnabás 280 oldalon most közösségi finanszírozásból adja ki, benne az egyedülálló fotókkal.

Wágner Levente frontszolgálata idején naplót vezetett, ezért a fotókon szereplő katonák, helyszínek és történések is pontosan beazonosíthatóak. Lóci, ahogy a bajtársai és az otthoniak hívták, a Bercsényi I. honvéd utász zászlóalj 205-ös munkavezetői csoportjának tisztjeként az arcvonaltól általában 10-20 kilométeres távolságra állomásozott zsidó munkaszolgálatosokból álló műszaki törzsével, amelynek feladata elsődlegesen az utak járhatóvá tétele, és a téli szállások kialakítása volt. Naplója, fotói embert próbáló mindennapjaikba enged betekintést, szinte érezhetjük a Don folyó felől érkező hideg szél csípős érintését, vagy a kiégett épületek füstjének szagát. Egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülményekben is megtalálni a túléléshez szükséges reményt. Nem ismert, hogy a keleti hadszíntérről hazatért katonák közül bárki ehhez fogható képi és írásos részletességgel dokumentálta volna a tragikus doni áttörést megelőző és az azt követő eseményeket.

Wágner Levente egyike volt azon mintegy 250.000 magyar katonának, akiknek a keleti fronton 1942-43 között a gyakran -30 fokos orosz télben kellett helytállniuk. Akiket megfelelő fegyverzet és téli felszerelés nélkül, lehetetlen feladattal megbízva küldtek a szinte biztos halálba, a magyar hadtörténelem talán legértelmetlenebb, német nyomásra megszületett parancsával. A 2. magyar hadsereg közel tízhónapos keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett tisztek, honvédek és munkaszolgálatosok száma hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető, míg a hadsereg anyagi veszteségei nagyjából 70 százalékosak voltak. A könyvben szereplő 108/41-es zsidó munkaszolgálatos század 220 fős állományából a túlélők száma mindössze öt fő volt, közülük hárman egy szibériai lágerekből tértek haza, hat évvel később.

Az alakulata történetét, bajtársai sorsát gyorsírással lejegyző hadnagy fotókkal illusztrált naplóját a szerző unokája, Rózsahegyi Barnabás 280 oldalon most közösségi finanszírozásból adja ki –  mindazok emléke előtt tisztelegve és leszármazottainak figyelmébe ajánlva a könyvet, akik édesapja, nagyapja, ükapja ott veszett a Don-kanyarban, vagy hazatért ugyan, de azután már sosem lett a régi. 

A néma hadsereg című kötet elkészítésében többek között Ványai Márton történész, a korszak egyik kutatója, aki könyvet is írt a doni katasztrófáról, Málik Zoltán, a fővárosi levéltár levéltárosa és Rakk Gyula okleveles térképész voltak Rózsahegyi Barnabás segítségére, a könyv grafikai munkái Jeney Zoltán művészeti vezető nevéhez fűződnek.

Az előrendelési kampány a Brancsközösség online felületén a napokban indult, de máris óriási az érdeklődés az exkluzív napló iránt, ami várhatóan ősszel kerülhet majd az olvasók kezébe.

Itt lehet részletesebben megismerni Wágner Levente történetét.



Megosztom

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .