Meg van az a mondás, hogy bukott mint Rottenbiller a kockás zakójában?

Arold Peter

Régi pesti beszólás, ha valaki megbukott valamin, legyen az politika, vagy más stikli. De ki volt Rottenbiller Lipót?

Rottenbiller Lipót Budapest egyik polgármestere volt, aki a 19. században tevékenykedett. Hivatali ideje alatt fontos szerepet játszott a város fejlesztésében és modernizálásában.

Rottenbiller Lipót Károly (Pest, 1806. november 11. – Pest, 1870. november 17.) Pest polgármestere, majd főpolgármestere, 1848-ban a Közcsendi Bizottmány elnöke és Pest főpolgármestere volt.

Középiskolai tanulmányait Pesten a Piarista Gimnáziumban kezdte, majd Kalocsán folytatta, ahol megtanult szlovákul és magyarul, végül Korponán fejezte be. Ezután a pesti egyetemen jogot és filozófiát hallgatott, és 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Ekkor Pest városa szolgálatába állt. 1835-ben megnősült, Almay József (korábban Wurm) vaskereskedő Klára nevű leányát vette feleségül, testvérbátyja, Rottenbiller József főhadnagy özvegyét.

Az 1838-as pesti árvíz után a város az osztrák nemzeti banktól 2 650 000 forint kölcsönt vett fel, amely felvételének, valamint ellenőrzésének módozatait Rottenbiller dolgozta ki, aminek köszönhetően a város vesztesége minimálisra csökkent. 1843 júniusában Pest város alpolgármesterévé választották, ekkor már ismert alakja volt a pesti liberális polgárságnak: gyakorta megfordult a Nemzeti Kör, majd az Ellenzéki Kör összejövetelein. 1848. március 15-én Vasvári Pállal és Jókai Mórral együtt lelkesítő beszédet tartott a tömegnek, ő írta alá elsőnek a nép által a tanács elé terjesztett 12 pontot.

Emlékét őrzi a Rottenbiller utca az Erzsébetvárosban és a Rottenbiller park Kőbányán. A közpark eredetileg a Rottenbiller család tulajdonában volt, majd tőlük vásárolta meg a Dréher család. A területet a Dréherek is továbbadták, 1913-ban a főváros tulajdonába került. A területet az 1930-as években kezdték parkosítani, de a park teljes rendbehozatalára egészen az ’50-es évekig kellett várni. A közparkban 1973-ban állították fel Rottenbiller Lipót bronz mellszobrát, Kamotsay István szobrászművész alkotását.

június 13-án kinevezték Pest városa főpolgármesterévé. 1849-ben, az abszolutizmus idején elmozdították állásából, a szabadságharc leverését követően három hónapig fogva tartották az Újépületben, majd Grazban újabb három havi számüzetést kellett letöltenie.

Lehet innen ered a mondás, miszerint bukott mint Rottenbiller, de, hogy miért éppen a kockás zakójában?

1850 januárjában engedték haza, amikor a császári és királyi haditörvényszék megállapította, hogy nincs ellene joga bűnvádi eljárást indítani. Ezután visszavonultan élt kőbányai birtokán, ahol a nemzetgazdaságtan és a francia nyelv tanulásával foglalatoskodott. 1861-ben ismét főpolgármesterré választották, néhány hónap múlva azonban megint meg kellett válnia hivatalától, amit csak 1865 szeptemberében foglalt el újra. 1864-ben megalapította az Iparbankot és a Takarékpénztárt.

Ő kezdte a főváros területének feltöltését, és a város vízművének kiépítését. Az 1867. évi tisztújításon már nem indult, visszalépett a közszolgálatból. 1868-ban agyvérzést kapott, ami ágyba kényszerítette. 1869-ben József nádor szobra leleplezése alkalmából 1600 forintot adományozott, amit a város a József tér díszes vasrácsozattal való körbekerítésére költött.

Deák Ferenc egy alkalommal írt levelében így említette 1861 Pesten, júl. 10-én

Levelek 1822-1875 – Deák Ferencz emlékezete 2. (Budapest, 1890)

Tisztelt főpolgármester úr!

Azon szíves felszólításra, melyet Ön arczképemnek kőnyomat vagy fényképezés általi közzététele iránt többek nevében hozzám intézett, van szerencsém kijelenteni, miszerint én a pestvárosi árvaházra ruházom ezennel azon jogot, hogy arczképemet lefestethesse, rajzoltathassa, kőnyomat és fényképezés által a hány példányban akarja közzététethesse, a képeket átaitathassa, azok árát megszabhassa, és az eladásból bevett összeget az intézet javára fordíthassa.

E czélból kész vagyok az intézet által kijelölt művésznek, ha szükséges lesz, többször is ülni s ígérem, hogy az említett intézeten kívül soha senkinek jogot nem adok, hogy arczképemet lefestethesse, közzététethesse, árulhassa. És e jogot semmi időhatárhoz nem kívánom kötni, hanem az arróli rendelkezést teljesen, tökéletesen az intézetnek adom át.

Legyen szívesen e nyilatkozatomat az intézet elöljáróival tudatni, s a szerint intézkedni, hogy az esetre, ha ajánlatomat az intézet elfogadja, a vállalat az árvaháznak minél jövedelmezőbb legyen. Fogadja Ön őszinte tiszteletem kijelentését, melylyel vagyok alázatos szolgája

Deák Ferencz

Megosztom

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .