„Amikor Karácsony Gergely a vereség pillanatában színpadra állt Márki-Zay Péter mellé, ezzel kifejezésre juttatta, hogy érti: nemcsak Orbán Viktorral, hanem Gyurcsány Ferenccel is meg kell küzdenie. Donáth Anna ennél is tovább ment, és nem pusztán a bukott miniszterelnök-jelölt mellett állt ki, de a baloldali és liberális politikusok közül elsőként nézett szembe az ellenzéki politizálás legfőbb problémáival: az identitásválsággal, a hisztérikus hőzöngésre és protestóbégatásra épülő, hazug látványpolitizálással, a szellemi kiüresedéssel és leépüléssel, az ügyek teljes hiányával, továbbá azzal, hogy ennyi ellenzéki választónak ennyi pártra nincs szüksége.
Donáth Anna progresszívnek tűnő kommunikációját ugyanakkor alaposan beárazza, hogy a Momentum frakcióvezetője a következő években az a Fekete-Győr András lesz, akinek az eddig tanúsított politikusi tevékenysége maga volt a semmitől kongó üresség, és akinek az első bejelentése az volt, hogy a párt frissen választott képviselői nem vesznek részt az Országgyűlés alakulóülésén, és csak az azt követő héten veszik fel a fizetésüket, ami pontosan ugyanaz a tartalmatlan, nyomorúságos néphülyítés, amelynek kátyújában az ellenzéki politika már tizenkét éve vergődik.
A Momentum képviselői előadják a nyilvánosságnak, hogy nem ülnek be a parlamentbe, miközben épphogy beülnek, kommunikációjuk frontvonalába pedig azt a Hadházy Ákost rendelik, aki nyilván fontos szereplő a kormányzati korrupció felderítésében, viszont alkatilag alkalmatlan arra, hogy megszemélyesítse azt a nyugodt, jövőbe tekintő és kormányzóképes balliberális oldalt, ami kampányról kampányra olyan fájdalmasan hiányzik, s amely hiány a sorban ismétlődő jobboldali fülkeforradalmak legfőbb előidézője.”
- Nem vagyok esztéta
- 35 éve nem láttam ilyen jó reklámot
- Tragédia a hegyen
- Remélem szerencséje van
- A szürkehályog, avagy nyista lista?