A Főpolgármesteri Hivatalban hosszú évekig dolgozó, nyugdíjba vonuló kolléganőmet búcsúztattuk ma. A neki szóló emléklapot nemcsak én írtam alá, hanem a két elődöm, Demszky Gábor és Tarlós István is.
Nagyon meghatott és elgondolkodtatott ez a látszólagos apróság. A demokráciának a legtermészetesebb része a vita, a sokszor éles, szenvedélyes véleménykülönbség. Nekem is volt és van is vitám bőven az elődömmel.
De a demokráciának az is része, hogy az egymással vitában lévők között van egyetértés is – leginkább abban, hogy soha nem kérdőjelezik meg: ugyanahhoz a demokratikus közösséghez tartoznak, amelynek neve Budapest. És ennek kell leképződnie a közigazgatásban is.
A politikusokat a választók egy program végrehajtásával bízzák meg, a közigazgatásban dolgozóknak pedig annak végrehajtását kell segíteniük a maguk tudásával és elkötelezettségével. De ők így sem a politikusokat vagy a regnáló hatalmat szolgálják, hanem az embereket.
Büszke vagyok arra, hogy a Főpolgármesteri Hivatal a béke szigete a magyar államigazgatásban: itt nincsenek pártpolitikai, csak szakmai elvárások. Az itt dolgozó sok száz munkatárs többsége már előttem is itt dolgozott.
Boldog nyugdíjas éveket, Anikó!