Vannak zenészek, akik nem a reflektorfényben élnek igazán, hanem akkor, amikor egy dal halkan megszólal valahol a háttérben. Christopher Anton Rea pontosan ilyen volt. Nem kiabált, nem akart mindenáron középpontba kerülni – egyszerűen csak mesélt a zenén keresztül.
Dalai gyakran szóltak utazásról, elmúlásról, csendes felismerésekről. Hangja érdes volt, mégis meleg, mintha mindig egy kicsit fáradt, de őszinte történetet mondana el. Talán ezért érezték sokan úgy, hogy a zenéje „róluk szól”.
A karácsonyi időszakban különösen sokan találkoztak vele, amikor egy bizonyos dal újra és újra felbukkant az autórádiókban. Nem harsány ünneplésről szólt, hanem a hazafelé vezető útról – arról a pillanatról, amikor már közel van az ünnep, de még egyedül vagyunk a gondolatainkkal.
Halálával nemcsak egy zenész távozott, hanem egy hangulat, egy korszak egy darabja is. A dalok azonban maradnak – és minden évben újra emlékeztetnek arra, milyen ereje van a csendes zenének.