Marina Abramović (született 1946. november 30-án) világhírű szerb performanszművész, aki a 20. és 21. század egyik legfontosabb és legbefolyásosabb alakja a kortárs művészet területén. Munkáit a test és a lélek határainak feszegetése, az emberi állóképesség és a közönséggel való közvetlen interakció jellemzi.
Abramović Belgrádban született, Jugoszláviában (ma Szerbia), egy katonai családban. Művészeti tanulmányait a belgrádi Képzőművészeti Akadémián kezdte, majd a zágrábi Képzőművészeti Akadémián folytatta.
Abramović a 1970-es évek elején kezdte pályafutását, amikor a performansz művészet kezdett elterjedni. Korai munkáiban gyakran használt testére ható kihívásokat és veszélyeket, hogy vizsgálja a fizikai és mentális határokat. Az egyik legismertebb korai munkája a „Rhythm 0” (1974), amelyben a közönség résztvevői 72 különféle tárgyat használhattak rajta, köztük egy töltött pisztolyt is.
A 1970-es évek végén találkozott Uwe Laysiepen (művésznevén Ulay) német performanszművésszel, akivel együttműködött és romantikus kapcsolatban is állt. Közös munkáik közé tartozik a „The Lovers” (1988) című performansz, amelyben a Kínai Nagy Fal két végéről indultak egymás felé, majd találkozásuk után különváltak.
Abramović 2010-ben világszerte elismertséget szerzett a New York-i MoMA-ban rendezett retrospektív kiállításával, „The Artist Is Present” címmel. A kiállítás során Abramović egy hónapon át naponta több órát ült egy asztalnál, ahol a látogatók egyenként leülhettek vele szemben és nézhették egymást.
Marina Abramović munkássága jelentős hatással volt a performansz művészetre és a kortárs művészetre általában. Művei gyakran foglalkoznak a test határaival, az idővel, az intimitással és a közönség szerepével a művészetben. Abramović kifejlesztett egy egyedi módszertanát a performansz művészet tanítására, amelyet „Marina Abramović Method”-nak nevez.
Ő az egyik legelismertebb és legvitatottabb művész a kortárs művészet világában, akinek munkái gyakran provokatívak és érzelmileg megrázóak. Abramović továbbra is aktív a művészeti életben, kiállításokat és előadásokat tart világszerte.
A „Rhythm 0” Marina Abramović egyik leghíresebb és legprovokatívabb performansz műve, amelyet 1974-ben hozott létre. Ez az alkotás jelentős szerepet játszott Abramović karrierjében, és alapvetően meghatározta a performansz művészet történetét.
Rhythm 0 (1974)
A performanszot Nápolyban mutatták be. Abramović egy galériában állított ki egy asztalt, amelyen 72 különféle tárgy helyezkedett el. Ezek az eszközök közé tartozott rózsa, toll, bor, méz, olló, szike, egy töltött pisztoly és egyetlen golyó is. A művésznő hat órán keresztül mozdulatlanul állt, míg a közönség bármilyen eszközzel kölcsönhatásba léphetett vele, ahogyan kívánta. Abramović a teljes felelősséget vállalta a közönség tetteiért, amelyeket a mű során hajtottak végre rajta.
Az első órákban a közönség viszonylag visszafogottan reagált, de ahogy az idő telt, egyre bátrabbak és agresszívebbek lettek. A nézők elkezdtek levágni Abramović ruháját, írni a testére, sőt egyesek a fegyvert is használták, hogy teszteljék a határokat. Az egyik néző például a töltött pisztolyt Abramović fejére helyezte, amit egy másik néző elvett tőle. A művésznő passzív maradt a teljes performansz alatt, és nem mutatott ellenállást.
A „Rhythm 0” a performansz művészet egyik leghíresebb és legvitatottabb alkotásaként vált ismertté. A mű mélyen foglalkozik az emberi természet, a hatalom, az agresszió és a kiszolgáltatottság témáival. Abramović a művészi kontroll és a közönség szerepének határait feszegette, és rávilágított arra, hogy az emberek hogyan viselkednek, amikor úgy érzik, hogy nincs következménye a cselekedeteiknek.
A performansz végeztével Abramović kijelentette, hogy
„a közönség nagyon gyorsan elment, mert rájöttek, hogy én újra élek”
Ez a tapasztalat alapvetően befolyásolta későbbi munkáit és szemléletét a művészetről és az emberi természetről.