Gróf Károlyi István Újpest alapítója

Gróf Károlyi István Bécsben született, 1797. november 18-én és Fóton, halt meg 1881. június 12-én. Gróf, főispán, politikus, akadémikus, Újpest alapítója.

Pesten nevelkedett a család Egyetem utcai palotájában. Kezdetben otthon magántanárok mellett tanult, később a pesti kegyesrendiek gimnáziumába járt. A pesti egyetemen jogot tanult, s miután a jogi tanulmányait s a királyi táblai hites jegyzői évet bevégezte, 1817-ben a magyar nemesifjak szokása szerint, megkísérelte a katonai pályát.

A Liechtenstein-huszárezredbe állt be, és ott hadnagy volt, ám csakhamar a császári udvar diplomatája lett a párizsi nagykövetségen. A francia főváros legelső köreiben, sőt XVIII. Lajos és X. Károly király udvarában is szívesen látott vendég volt.

Közben utazni is járt, leginkább Itáliába, a művészetek klasszikus földjére. Párizsban s Firenzében ismerkedett meg Dillon Eduard gróf ezredes s firenzei francia követ családjával, kinek leányát, Georginát, Polignac herceg miniszterelnök sógorasszonyát 1820-ban feleségül vette.

Ez az összeköttetés szoros kapcsolatba hozta őt a francia udvari és kormánykörökkel. Nemsokára mind a katonai, mind a diplomáciai pályáról visszalépett, 1821 őszén hazajött, átvette a fóti uradalom kormányzását s csöndes visszavonultságban élt.

Felesége halála után, akitől Ede fia született, 1831-ben második házasságra lépett a tatai Esterházy Miklós gr. leányával, Franciskával, akitől Sándor fia született.

Az 1838-as nagy pesti árvíz után, hogy a főváros lakóin segítsen, kedvezményekkel ösztönözte a Duna melletti területen való letelepedést – ebből a telepből 1840-ben megalapította Új-Megyer néven Újpest községet.

Támogatta az újpesti ipar fejlődését, mesterembereket és gyárosokat telepítve le a községben. Külön foglalkozott a megvalósítandó építkezések külső alakjával, melyből egyértelműen városias kép rajzolódik a szemünk elé:

“Ezen új gyarmat díszítése, és a tűzkár elmellőzése végett köteleztetnek a vállalkozók és minden építeni vágyók házokat homlokkal az utca felé építeni és úgy, hogy oda semminémű dísztelen és a jó ízléssel ellenkező épületek ne tétessenek, a tető cserépből, vagy zsindelyből legalább, a kerítés kőfal vagy deszkából engedtetik, sövényezés és körül árkolás egyáltalán tiltatik…”

A csöndes magányban elmélkedő, vallásos és jótékony főurat a szabadságharc kizökkentette szokott nyugalmából. 1848-ban ő maga oktatta a fóti nemzetőröket a katonai gyakorlatokban, lovakat ajándékozott a honvéd seregnek s a szabadságharcban huszárezredet állított, mely nevét viselte s harci babérokat szerzett, e célra ajándékozta az úrbéri kárpótlás fejében neki járó nagy összeget. Korábban hivatalt nem keresett s nem vállalt, most a nádor-helytartó s Pest vármegye rendjei felhívására elfogadta a Pest vármegyei főispánságot.

A szabadságharcban való részvétele miatt 1849. februárjában vád alá helyezték, a budai katonai bíróság április 3-án elfogatta, s Batthyány Lajos miniszterelnökkel együtt előbb külföldre, Laibachba s Olmützbe hurcolták, s e helyeken és végül Pesten az Újépületben vizsgálati fogságot szenvedett. Haditörvényszéki elítéltetése után Theresienstadtban volt elzárva. 1850-re szabadságát visszanyerte ugyan, de 100 000 forint pénzbírságot kellett váltságul fizetnie.

Halála után Erzsébet királyné maga szállott le a fóti bazilika fényes sírcsarnokába, hogy neki is, mint előbb Deáknak, koporsójára tegye az elismerés koszorúját. A Magyar Tudományos Akadémián Ipolyi Arnold püspök tartott felette lendületes emlékbeszédet, kiemelve mély vallásos érzelmét, magas műveltségét, hazafias áldozatkészségét, lelke és szíve nemes tulajdonait.

Wikipedia összeállítás

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .