Majomhimlő – emberről emberre nehezen terjed

Újabb vírusról érkező hírek borzolják az európai laikusok idegeit, ezúttal a majomhimlő bukkant fel hirtelen kontinensünkön és az Egyesült Államokban – összeállítás.

Fontos mindenek előtt, hogy semmiképp ne hasonlítsuk a koronavírushoz. A majomhimlő kórokozója egy emberről-emberre nehezen terjedő vírus, igen nagy valószínűséggel nem várhatók komolyabb esetszámok

– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársa.

A La Libre Belgique internetes kiadása pénteken beszámolt arról is, hogy Belgiumban három, úgynevezett majomhimlővel fertőzött embert vettek nyilvántartásba. Mindhárom esetet Flandriában, az ország északi, flamand nyelvű tartományában észlelték. A flamand egészségügyi hatóság a szövetségi közegészségügyi intézettel folytatott konzultációja után közölte: a fertőzötteknek 21 napos karanténba kell vonulniuk annak ellenére, hogy a jelenlegi adatok alapján alacsonynak tűnik annak a kockázata, hogy a vírus tömegeket fertőzzön meg.
    A Közép- és Nyugat-Afrika trópusi esőerdeiben is ritka vírust Európában először 2018-ban, az Egyesült Királyságban azonosították. A tünetek közé a kiütések, a láz, fejfájás, izomfájdalom, hátfájás, duzzadt nyirokcsomók, hidegrázás és fáradtság tartoznak. Az ember és ember között nehezen, de személyes érintkezés során elsősorban testnedvek, köztük a nyál útján terjedő majomhimlő vírusának nincs ellenszere. Az eredetileg feketehimlő ellen készült vakcinák mindazonáltal bizonyos fokú védelmet nyújtanak a csak ritkán halálos majomhimlő ellen.
    Az elmúlt napokban majomhimlős eseteket jelentettek egyebek között az Egyesült Királyságból, Portugáliából, Spanyolországból, Olaszországból, Svédországból, Franciaországból, valamint az Egyesült Államokból és Kanadából is.

A himlő elleni oltások megszakítása okozhatja a terjedést

Az első emberi eseteket 1970-ben írták le Közép-Afrikában. Úgy tűnik, az ezredforduló óta nő az esetek és a járványok száma Afrikában, valószínűleg a himlő elleni védőoltások megszakításával. A himlővakcina ugyanis úgynevezett keresztvédelmet biztosít a majomhimlő vírusa ellen írja az Euronews.

A majomhimlő a feketehimlő víruscsaládjába tartozik. 1980-ra a feketehimlőt sikerült oltás segítségével eltörölni, ez a vakcina a majomhimlő ellen is immunitást nyújtott. Az oltási kampányok visszaesésének hatására jelenhettek meg ismét nagyobb számban a majomhimlős esetek.

A fekete himlőről

A fekete himlő – régen egyszerűen himlő, latinul variola vagy variola vera (variola major, illetve variola minor – rendkívül veszélyes emberi fertőző betegség, amelyet a Poxvirus variolae vírus okoz. Az emberiség történetének egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója. A fertőzöttek körében rendszerint magas (az Óvilágban 15-20%, az Újvilágban gyakran 40-80%-os) volt a halálozási arány, és a túlélők közül sokan (mint például Kölcsey Ferenc) megvakultak egyik vagy mindkét szemükre.

A hidegháborús időszakban mind a Szovjetunió, mind pedig az USA elraktározott fertőzőképes víruskészletet, hiszen ezt potenciális biológiai fegyvernek tekintették. Úgy gondolták, ha az ellenség himlővírussal támad, akkor az orvosbiológiai védelem kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen a vírus birtoklása. A hidegháborús nagyhatalmak megállapodtak a készletek egyidejű megsemmisítésének határidejében (1993). Ezt később többször meghosszabbították (1995, 1999, 2002), és nem cselekedtek.

A döntésképtelenség oka, hogy a készletek fönntartása vagy megsemmisítése mellett egyaránt fontos érvek szólnak, ugyanakkor mindkét megoldás jelentős kockázattal is jár. A felek általában nem bíznak abban, hogy más országok katonai intézeteiben nincsenek illegálisan fenntartott vírustörzsek, ahogyan ez például Csehszlovákia esetében már bebizonyosodott.

A készletek sorsa feletti döntés ma már egyre veszít a jelentőségéből, hiszen a vírus genetikai kódja ismert, nyilvános forrásokból megszerezhető, és elvileg nem kizárt a vírus mesterséges szintetizálásának lehetősége.

Az esetek hirtelen megjelenése és a bizonytalanság a vírusfertőzés átadása és forrása körül a tudósokat értetlenül hagyta, és a szexuális érintkezést tekintik az átvitel valószínűsíthető útjának.