Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!

Karácsony Gergely szokásos Facebook bejegyzéseivel tájékoztatja az állampolgárokat. Most Budapest gyámság alá helyezésével kapcsolatos véleményét fogalmazza meg a kormánnyal szemben.



Nehéz másként olvasni a mai FKT eredményét, hogy a kormány megpróbálja gyámság alá helyezni Budapestet. Erről szól, hogy a főváros majd minden kezdeményezését elutasították, cserébe nagyjából azt ajánlották, hogy majd ők fizetik és valósítják meg a fejlesztéseket. Van ezzel pár gond, szám szerint öt.
– Egyrészt egy fontos filozófiai különbség. Mert szerintem az a vita, hogy kinek a pénze, nem értelmezhető. A kormánynak nincs pénze. A fővárosnak sincs. Az adófizetőknek van. Köztük speciel a budapestiek vannak a legtöbben, hiszen itt termelődik meg a magyar GDP 36 százaléka. Vagyis ha bármi megvalósul azt az adófizetők, benne a budapestiek fizetik. Miként a magyar kormány nem egyenlő Magyarországgal, úgy az adófizetők pénzével sem bánhat úgy, mintha az övé lenne.
– Értem én a politikai szándékot a gyámság alá helyezéssel. Próbálják csökkenteni az ellenzéki önkormányzatok mozgásterét, a cselekvőképességünket, hogy aztán ujjal mutogathassanak és mantrázhassák: al-kal-mat-la-nok. A gond ezzel az, hogy valójában az önkormányzatiságot, mint olyat támadják. Az pedig volt már Budapesten, hogy gyámság alá vették a városvezetést, pont ez ellen szavazott a budapestiek többsége egy éve.
– És ha már itt tartunk: ebben a városban azt kell megvalósítani és úgy, amit és ahogyan a budapestiek akarnak. Erről is szólt a tavalyi választás. Hogy beton helyett zöldet és hogy presztízsberuházások helyett élhető várost. Én erre kaptam mandátumot, és ettől nem tágítok.
– Negyedszer: valójában az történik, hogy amit a kormány elvesz a budapestiektől a Budapest-adóval, annak egy részét nagy kegyesen visszajuttatja, de úgy, hogy a beruházásokat saját maguk akarják megvalósítani. Tudjuk, hogy megy ez. Megbízást kapnak az oligarchák, aztán hirtelen megugranak a költségek. (A végén meg lesz belőle egy stadion). Márpedig mi az átláthatóságot minden beruházás esetén biztosítani akarjuk. Erre garancia az önkormányzatok, rajtuk keresztül az emberek bevonása.
– Végül: az a szomorú helyzet, hogy nehéz hinni a kormánynak. Látványtervekből baromi jók, csak éppen Fürjes államtitkár mondta korábban: a látványtervek csak blöffök. Blöffökből nem kérünk, cselekvésből meg keveset kapunk. Tavaly februárban ígérték meg például, hogy gyorsan hoznak határozatot a Lánchíd felújításának állami támogatásáról. Erre hét hónap kevés volt. Miért kellene hinnünk a mai ígéreteknek?
Úgy állunk hát, hogy a Fidesz-frakció kezdeményezésére az FKT-ra vittük a szolidaritási hozzájárulásnak nevezett Budapest-adó csökkentését. Nemet mondtak, saját frakciójukat sem veszik komolyan. Ezzel Budapest nettó befizetőjévé válik az államnak, mintegy 170 milliárdos hiányt kell kezelnünk a járvány, a gazdasági válság és a kormányzati sarc miatt. Erre azt mondtuk, legyen lehetőségünk a válságban is gazdagodó multik átmeneti megadóztatására, azért hogy jobban, többet tudjunk segíteni a bajba jutott embereken és vállalkozásokon és fenntartsuk a város működőképességét. Erre is nemet mondtak. Pedig ők ugyebár megadóztatták a bankokat, és újabban a KATA-s kisvállalkozókat is. Erre azt kértük, hogy engedélyezzék – mert a törvény szerint kormányengedély kell -, hogy nagyon kedvező feltételekkel európai visszatérítendő támogatást vegyünk igénybe az EiB-től. Ezt engedték Tarlósnak, a kormány maga is igénybe vette. Nekünk ezt sem engedik. Mi ez ha nem cinikus büntetőpolitika Budapest ellen?
Így állunk. Én továbbra is abban vagyok érdekelt, hogy Budapest fejlődjön, hogy legyen sikló, legyen élhető Nagykörút, zöld rakpart, több busz és villamos. Ameddig erre van esély, én minden együttműködésre nyitott maradok.
A végére még megjegyzem, hogy amíg mi tárgyaltunk, Kásler miniszter utasítást adott ki, miszerint két idősotthonunkban nekünk kell megoldani a veszélyeztetett betegek lélegeztetését. Ennyit a kormány járványkezeléséről. Eddig azt mondták, minden rendben, most kiderül, kezdenek betelni a budapesti kórházi kapacitások. Elköltöttek több száz milliárdot lélegeztetőre, de ezt is nekünk kellene megoldanunk. Pedig az idősotthon nem kórház, az egyik érintett otthonban nincs is lélegeztető, a másikban most képezzük ki a személyzetet. A valóság a járvány ügyében élesen ellenkezik a valóság a politikai kommunikációval. A valóságot kellene kezelni, politikai lózungukkal nem fog menni.
Megosztom