Ha egy ökölvívómeccsen utólag kiderül, hogy az egyik versenyző csalt, akkor megsemmisítik az így elért eredményét.
Most olyan meccset láthattunk, ahol az egyik fél mindenki szemeláttára dugdosott kemény tárgyakat a kesztyűjébe, megtehette, hiszen aki felügyelte az előkészületeket, az ő tímjébe tartozott, de még a levezető bíró és a pontozók is.
Nem beszélve a szabályokról, azok folyamatosan úgy változtak, hogy neki kedvezzenek, megfejelve azzal, hogy rá még ezek sem voltak kötelezőek.
Az meg már csak hab a tortán, hogy az ilyen módon elért győzelem után kigúnyolja ellenfelét.
*
Szavak. Ha hozzájuk illesztünk egy másikat, nagyot változik a jelentésük.
Öröm – káröröm.
Sokan vannak, akik őszintén örülnek. Többnyire a hívők. Elégtételt is éreznek, megmutattuk a gonosznak, nem lesz itt háború, nem lesz adóemelés, megszorítás, marad a rezsicsökkentés, megmutattuk az elempébétéqúnak, hogy nem szólhatnak bele a gyerekeink nevelésébe!
Aztán őszintén örülnek azok is, akik valóban jobban jártak a tizenkét év alatt, akár egy lecsámpásított családtámogatásnak, akár a magasabb jövedelműek adócsökkentésének, a nyugdíjplafon eltörlésének – nem sorolom – köszönhetően.
Őszintén örülhetnek még, akik kapcsolataiknak – és nem képességeiknek – köszönhetik kiemelkedő lehetőségeiket, közben nem kell tartaniuk piaci megmérettetéstől, de még átfogó vizsgálattól sem.
És itt ötvöződik közülük sokakban az öröm a kárörömmel.
Most kitolódott az az idő, ameddig kiváltságaikat megőrizhetik – a másik fél tehetetlensége miatt.
*
A szégyen, a szekunderszégyen és a szégyentelen.
Az ökölvívó, ha bebizonyosodik a csalása, szégyelli magát, az csak intelligencia kérdése, hogy mutatja ki.
Az elegánsabbja elismeri, elnézést kér ellenfeleitől, rajongóitól. Van persze, aki agresszívan reagál, sok rajongóját elveszítve így.
Az őt kedvelők viszont szekunderszégyent éreznek, ez talán még kellemetlenebb érzés lehet. De így éreznek egyébként azok is, akik nem őt, csupán a sportot kedvelik.
Aztán vannak, akik csupán dühösek a lebukás miatt. Ők a szégyentelenek.
*
Nekem a választások eredményét látva a szégyen minden fajtájával meg kellett küzdenem. Szégyellem, hogy mennyire nem láttam előre. Szégyellem, hogy környezetemben reményeket tápláltam. Szekunderszégyent érzek látva, hogy a vesztesek egymást okolják, hogy nem látják, mindannyian csak bábok voltak.
Aránytalan médiamegjelenés? Ez önmagában igaz, de azokban a falvakban, ahol közel százszázalékos eredményt hozott a Fidesz, még csak nem is hallottak MZP-ről, a CSOK-ról, a rezsicsökkentésről.
Egyes ukrajnai régiókban annyit tudtak a választásokról, hogy MZP-re nem szabad szavazni, mert akkor kitör a III. Vh.
Nem sorolom, de nyilvánvaló, hogy ezeken a helyeken semmi sem múlt az óriásplakátok vagy a kampányköltések arányán.
Okolják MZP-t, hogy felelőtlen kijelentéseket tett.
Persze, volt köztük olyan is, de ennek nem volt igazán jelentősége. Adtak a szájába számtalan olyat, amilyet sose mondott, tulajdonítottak az ellenzéknek hamis szándékokat, sulykoltak félmondatokat a másik felük nélkül, régi technika, bevált.
Gátlástalanság, felsőfokon.
Árstop úgy, hogy az nem a költségvetést terheli, hanem a kiskereskedőket. Gyakori terminológia, hogy valamit nehogymá’ a magyar családok fizessenek meg, de az belefér, hogy kis családi vállalkozások menjenek tönkre. Ami a takonyhab a tortán az a tábla, amit ki kellett állítani, közel húszezerbe kerül, rémlik, hogy a Rákosi érában a kivégzettek családjainak kiszámlázták a kivégzés költségeit, köztük a kötél árával.
Benzinárstop.
Én sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy az olcsó benzint tankoljam, és egy 2020-as adat szerint 7-800ezer autót tehet tönkre a magas etanoltartalom.
Ezek többnyire az olcsó, öreg kocsik, na, az enyém is ilyen, és ez a helyzet az idővel csak romlik. Tekintettel arra, hogy nyugdíjamat csak az inflációval – és utólag – emelik, újabb autóm már nem lesz.
Egyébként se lenne pofám úgy venni benzint, hogy a kutas szemébe nézve kivennék a zsebéből literenként vagy egy ötvenest, kétszáz kút már tönkrement, a megélhetésem érdekében nem lopok szemrebbenés nélkül egy hasonló gondokkal küszködőtől.
*
Ha az ellenzék nyer is, nem húzta volna néhány évnél tovább.
Ahol a 300,-Ft-os vizitdíjjal, a 4eFt-os tandíjjal ki lehetett kezdeni egy kormányt – mit nem adnék most ilyen nagyságrendekért -, ahol egy évtizedes távlatból rá lehet húzni a 13. havi nyugdíj elvételét Gyurcsányra, ahol egyik oldalon ki lehet tiltani szavakat – pl. megszorítás, új adók -, míg a másik oldalról csak ezeket szabad állandó jelzőként alkalmazni, ahol harmincéves politikusokon a régmúlt hibáit kérik számon, nem okoz gondot ellenük hergelni az embereket.
Egy koalíció csak öngyilkos munkát vállalhatott volna, népszerűtlen intézkedéseikkel a visszatérő Orbán helyzetét javítva.
Szerintem előbb-utóbb a kormányra szavazók is belátják, hogy Orbán nehéz helyzetbe kormányozta magát és az országot. A költségvetés rovására kiszórt pénz egy részét még meg kell adni.
Persze, lesz mire hivatkozni, készen vannak a panelek, a kovid, a háború, Brüsszel, a NATO, most a migránsok egy kicsit nem, a Gyurcsány-éra is egyre távolibb, sebaj, lesznek újak, abban az országban, amelyikben a népszavazás kaphatott százezerszámra négy nemet, semmi sem lehetetlen.
Visszatérve a szégyenre, én szégyellem magam. Szerintem ezzel az érzéssel előbb-utóbb találkoznia kell azoknak is, akik még nem.
- Gémesi György – mocskos csalás volt
- Nem vagyok esztéta
- 35 éve nem láttam ilyen jó reklámot
- Tragédia a hegyen
- Remélem szerencséje van