Lendvai Ildikó – Feri bátyám és a többi bácsi kap egy nyolcvanast

Megosztom

„Fröccskultúránk (is) igen gazdagnak mondható. Van ugye kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés, házmesterfröccs. Létezik még a »spontánfröccs«. 

Ezzel olyankor találkozunk, amikor a miniszterelnök spontán látogatást tesz a nép között. Mint legutóbb, belép egy kocsmába (spontánkocsmába), véletlenül találkozik egy alkalmas asztaltársasággal, és kedélyes borozás közben megosztja velük terveit, ezúttal a nyugdíjasok járandóságairól. Abból is legalább annyiféle lesz most, mint fröccsből. E terveket ugyan már megosztotta a Kossuth rádió hallgatóival is, mert hátha közülük nem mind jár kocsmába. Még. Más lesz a helyzet, ha megtudják, hogy ott információt is mérnek. Szódával, mert némi légbuborékot is kell belekeverni, a tömény igazság fejbe kólintaná az embert.

A stílus helyes alkalmazása szintén spontánnépi. Feri bátyám és a többi kedves bácsi kap egy nyolcvanast. Nénik nincsenek, derék asszony nem jár kocsmába, csak úgy várja, várja haza az urát. Az egyik bácsi szépen kiöltözve, nyakkendőben, csak ahogy az ember spontán kocsmába jár. Csuklóján nemzetiszínű szalag. A rádiós színházi közvetítéseknél suttogná a narrátor: MAGYAR KOCSMÁBAN VAGYUNK, ezek itten magyar nyugdíjasok, őszintén beszélgetnek a magyar miniszterelnökkel. A kormányfő kezében tart egy falat szalonnát. Láthatják: A MAGYAR MINISZTERELNÖK SZALONNÁT ESZIK, ahogy mi is szoktuk. Én is szeretem, csak én nem bírok ilyen spontán lenni. Az asztalon fehérbor, rozé, pogácsa, szalonna és egyéb magyaros húsok (homár nincs, aki azt akar, menjen a Mészáros-lagziba). Plusz a fröccshöz az a szívünkhöz nőtt, békebeli szódásüveg.

Ezt onnan tudni, hogy – micsoda mázli – a kormányfővel épp volt egy operatőr. Ő a spontánoperatőr. Miért ne, az én táskámból is egészen váratlan dolgok szoktak előkerülni, fogalmam sincs, hogy kerültek oda. Így van a miniszterelnök is az operatőrrel.”


Megosztom