Vidnyánszky szégyellje magát

AroldPéter

Székely Gábor rendező a Szinhez és Félművészeti Egyetem tanára nyílt levélben szólította fel Vidnyánszky Attilát, hogy vagy bocsánatot kér, ellenkező esetben szégyellje magát.

Ismert hír, hogy szeptember elsejétől a SZFE alapítványi formában működök tovább ezzel a tanárok és a színészek szerint az egyetem elveszti önállóságát és politikai döntések színtere lesz.  A hivatalos állásfoglalás szerint célja  „az SZFE működési kereteinek megújításával új fejlődési pályára álljon, és olyan világszínvonalú intézménnyé váljon, amely folyamatosan képes biztosítani a magasan képzett utánpótlást”. Ezt az egyetemen másként látják. Persze vannak kivételek, mint Rátóti Zoltán és, aki egy riportban értetlenséggel állt a döntéssel kapcsolatban. Mármint a színészek döntésével kapcsolatban. Rátóti  frissen kinevezett kuratóriumi tagja az alapítványnak így vélekedik.

„Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni, és a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni”

Meg is kapta rá a választ Karsai Györgytől

Vidnyánszky jelenlegi titulusai: Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője, az Emberi Erőforrások Minisztériuma döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak elnöke, a színházművészet szakmai érdekeinek védelmét ellátó Magyar Teátrumi Társaságnak elnöke, a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának művészeti képzésért felelős rektori megbízottja, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője, a Déryné program szakmai bizottságának tagja és 2020. szeptember 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány tulajdonosi jogkörrel felruházott, korlátlan időre kinevezett kuratóriumának elnöke.

A levél

Miután ön a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen intézett támadásaival az elmúlt ötven év magyar színháztörténetének politikai érdekek szerinti átírásában aktív szerepet vállal, felhívom a figyelmét néhány, ön által talán át nem gondolt tényre.

Ön életkora és külhoni magyarsága miatt még nem vehetett részt a 70-es években kezdődő – a kultúra által képekben és szavakban is megfogalmazott – demokratikusabb magyar társadalmi változások előidézésében.

Legutóbbi nyilatkozatában – a korábbiaktól eltérően – szakmainak tűnő kérdések már elő sem kerülnek, szinte csak saját harcáról és saját törlesztéséről beszél, és színházi kollégáit már csak megbélyegző politikai vagy annál rosszabb jelzőkkel illeti. Ez megengedhetetlen!

Megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket „szakmabeliként” politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak.

Ön az európai színházi megmérettetésben jelesen vizsgázó magyar színházi élet sikerét még csak röpke ideig élhette meg.

Színházainkban, filmjeinkben a magyar emberek közérzetét kell kifejeznünk, a körülöttünk lévő világról kell árnyaltan gondolkodnunk.

Ha ezt nem tesszük, hivatásunknak nem teszünk eleget. Az önmagunkban gyönyörködés szakmánk elárulása.

Mindezért az ön által „felügyelt” egyetemen szeptember 1-től szerződésemet felmondom, megkezdett munkámat, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatom.

Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!